2017. március 4., szombat

Fettucine Alfredo és a többiek


Egy újabb legendás étel valódi, romantikus, mesébe illő legendával, nem is eggyel. Az Alfredo tésztáról van szó, bejegyzésem apropója pedig az Elizabeth Minchilli in Rome nevű blog néhány héttel ezelőtti cikke, ami ismét eszembe juttatta ezt a kedvencemet a hozzá kapcsolódó összes, sokak számára ismert, mégis mindig izgalmas információjával együtt. Nézzétek meg Elizabeth írását, sok kép és egy kisfilm is tartozik hozzá, amiből felkészülhetünk az otthoni megvalósításra is!
Az összesen három összetevőből álló, keletkezése korában ( 20. század eleje) az olasz konyha újhullámos vonalához tartozó nem paradicsomos, nem olívaolajos, ellenben sok vajat és sok érett parmezánt tartalmazó sápadt külsejű, de annál finomabb ételt Alfredo Di Lelio találta ki 1908-ban nyitott első vendéglőjében, Róma egyik, azóta átépített kis terén. 1914-ben kellett új helyszínre költözniük, a Via della Scrofa-ra. Egészen 1943-ig üzemeltette itt a helyet, amikor a háborús viszontagságokba belefáradt Alfredo eladta az akkori főpincérének. A mai napig itt található az EGYIK eredeti Alfredo étterem, az Alfredo alla Scrofa, ahol továbbra is autentikus módon készítik a Fettucine Alfredot.
Azonban a Di Lelio család is erőre kapott és 1950-ben újra megnyitották saját éttermüket Il Vero Alfredo néven a Piazza Augusto Imperatore-n és a mai napig töretlen lelkesedéssel készítik híres tésztájukat és őrzik a tradíciót. Olyannyira, hogy amikor pár éve feltettem a blogra a Párizsi gnocchi Alfredo mártással című receptemet, hamarosan érkezett hozzá egy megjegyzés, amelyben a család nevében tájékoztattak a híres vendéglő történetéről és mostani helyéről. Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy egy ilyen kis magyar blogra is odafigyelnek, mert fontos nekik a hírnevük. (Pedig abban a receptben használok tejszínt is - a gnocchi miatt.)
A hely-és családtörténet után térjünk át az igazán mesés részletekre! Az egyik maga a keletkezés története: Alfredo felesége várandós volt, ennél fogva étvágytalan, az aggódó apa és vérbeli vendéglős pedig kitalálta neki a tojásos tésztából, tápláló vajból és ízletes parmezánból készült fogást, amitől nyilván minden kismamának visszatér az étvágya. Bizonyára ismerte felesége ízlését és használt a terápia.
Hosszúra nyúlt fejtegetésemből még hátravan egy nem kevésbé érdekes momentum: Mary Pickford esete a Fettucine Alfredoval. A híres amerikai némafilm színésznő, -aki később első hangosfilm szerepéért Oscar-díjat is kapott-, akkori férjével, Douglass Fairbanks-szel nászútját töltötte Rómában. Rabul ejtette őket az Alfredo-tészta varázslatos kanál-villa készítési módja, ezért elutazásukkor egy dedikált arany készletet ajándékoztak a tulajdonosnak. Ez az evőeszköz azóta is szimbóluma mind az ételnek, mind a helynek, még ha nem is pont ezzel a két darabbal bűvészkednek minden nap.
Nekünk sem kell szomorkodnunk, ha nincs otthon arany étkészletünk és esetleg emiatt eltekintenénk egy jó kis Alfredo főzésétől. Kipróbáltam, működik egyszerű kanállal és villával, lényeg a gyorsaság és az alaposság. És természetesen a jó minőségű vaj, a 16-18 hónapos parmezán és a tojásos tészta, ami lehet pappardelle is, de a fettucinét könnyebb keverni, mert keskenyebb.
Bocs a sok szövegért. A tészta jó és megérdemli.

Recept:
  • 250 g farfalle vagy pappardelle tészta
  • 50 g szobahőmérsékletű vaj 
  • 60 g frissen reszlet parmezán
A tésztát lobogva forró sós vízben kifőzzük, vigyázzunk, ne főzzük túl!
Közben előmelegítjük a tálat, amiben keverni és tálalni fogjuk a tésztát. A tál legyen elég nagy és enyhén mély is, hogy legyen tér a keverésre és a tésztát mindenhol átjárhassa a krémessé váló vaj és parmezán.
A sajtot lereszeljük kézi reszelő tüskés részén. Ettől lesz a parmezán egészen apró morzsás, ami szükséges ahhoz, hogy könnyen és megfelelően olvadjon és keveredjen.
A puha vajat két darabban a meleg tányér aljára tesszük. Rászedjük a lecsöpögtetett, frissen kifőtt tésztát. Meglocsoljuk 4 evőkanál főzővízzel és rászórjuk a reszelt parmezánt. Megszórjuk egy csipet sóval, majd egy kanál és egy villa segítségével keverni kezdjük. Elég gyorsan és minden irányban igyekezzünk irányítani a mozdulatainkat, hogy a vaj és a sajt a forró tésztavíz közreműködésével egyenletesen bevonja a tésztát.
Körül-belül két perc keverés után kész is a krémes, fénylő, nagyon finom tésztánk.
Azonnal fogyasztjuk.
Ez a mennyiség két személyre elég.




Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...