2017. június 22., csütörtök

Két recept színes mángoldra


A szép zöldségek versenyében a színes erezetű és levélnyelű mángold biztos dobogós lenne, ha én zsűritag lennék. Gyönyörködni azonban inkább nyersen érdemes benne, a főzés megfonnyasztja a haragoszöld leveleket. Egyéb előnyös tulajdonságai azonban csak ilyenkor jönnek elő: párolás után is harapható állaga marad és könnyed íze, ami jó hír a spenót kissé földes ízétől idegenkedők számára.
Az első recept, a perzsa eredetű borani eredetileg spenótból készül, legalábbis az egyik változata a sok közül. Taste of Persia című szakácskönyvem szerint ugyanis - ahonnan a recept alapja is származik -, a sűrű joghurtos alaphoz keverhetünk sült céklát, padlizsánt, vagy bármilyen párolt, sült zöldséget - például cukkiniből, zöldbabból és ha hozzájutunk, okrából is nagyon finom, érdemes lesz kipróbálni a nyár folyamán mindegyiket! Kissé munkás (azért nem nagyon!), de annál finomabb kiegészítője a sült hagyma, illetve a sütőben kissé megpirított dió. Nyári ebédnek, vacsorának, vendégasztal előételének kiváló!
Van megoldás a sárga és a piros árnyalataiban pompázó szárak színeinek megőrzésére is: gyors és különleges nyári savanyúságot ajánlok belőle: egy csokor mángold szárából pont annyi lesz csak, ami pár nap alatt elfogy egy-egy szendvics mellé, vagy zöldsalátához keverve. Ezzel a módszerrel pedig tovább élvezhetjük a színkavalkádot.

Recept:
mángoldos borani:
  • 400 g színes levélnyelű mángold
  • 500 ml natúr joghurt, vagy 300 ml görög joghurt
  • 1 fej hagyma
  • 5 evőkanál napraforgóolaj
  • szumák
Egy nagy szűrőt kibélelünk sűrű gézzel, vagy tiszta függönyanyaggal. Beleöntjük a natúr joghurtot. Körül-belül fél órát hagyjuk kicsöpögni, majd a textilből egy tálba borítjuk a sűrű krémet, fél teáskanál sóval elkeverjük. Görög joghurt esetén ezt a műveletet kihagyjuk, csak sózzuk és tálba tesszük.
A mángoldok vastag szárát levágjuk, savanyításra félretesszük. A leveleket alaposan, váltott vízben megmossuk, lecsöpögtetjük, csíkokra vágjuk.
A hagymát felszeleteljük.
Egy nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat. Beletesszük a felszeletelt hagymát és kevergetve sötét aranyszínűre pirítjuk. Szűrőkanállal konyhai papírtörlőre szedjük.
A visszamaradt olajba tesszük a felvágott mángoldleveleket (ha szükséges, egy-két kanállal pótoljuk az olajat), két evőkanál vizet öntünk rá, sózzuk és 7-8 perc alatt puhára pároljuk. A végénfedő alatt 3 prcig pihentetjük. Leöntjük alóla a maradék nedvességet, majd szűrőkanállal a joghurtra terítjük.
Lazán elkeverjük. A tetejére szórjuk a sült hagymát, majd megszórjuk a szumákkal.
Langyosan a legjobb, enyhén pirított pitával, vagy kovászos kenyérrel.



savanyított mángoldszár:
  • 400 g mángold színes levélnyele
  • 1 kis fej lilahagyma
  • fél teáskanál koriander mag
  • fél teáskanál barna mutármag
  • 4 szál kakukkfű
  • 2 evőkanál rizs-, vagy almaecet
  • 1 2 teáskanál barna nádcukor
  • 3 dl víz
A levélnyeleket megmossuk, ha szükséges levágjuk a végeit. Falatnyi darabokra vágjuk, tálba tesszük. A lilahagymát felszeleteljük, a mángoldhoz adjuk. Fél teáskanál sóval összekeverjük és egy órát állni hagyjuk.
Közben elkészítjük az öntetet: a koriandermagot és a barna mustármagot száraz edényben felforrósítjuk, kipattogtatjuk. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a kakukkfüvet, az ecetet és a cukrot. Egy percig forraljuk, majd hűlni hagyjuk.
A besózott mángoldszár-hagyma keveréket leöblítjük, lecsöpögtetjük. Zárható üvegbe tesszük. Ráöntjük az ecetes levet. Hűtőben tároljuk.
Grillezett ételek, szendvicsek kísérőjeként, salátákhoz keverve fogysztjuk.



2017. június 7., szerda

Édesköményes biscotti eperszósszal


A biscottit (vagy cantuccinit) lehet mártogatni és ezzel nálam már nyert ügye van. Nem csak hogy lehet, kell is! Elsősorban és autentikusan borba, mégpedig édesbe, de ehhez a hagyományhoz nem kell olyan szigorúan ragaszkodni - a száraz bor ízét is kiválóan magába szívja ez a hálás sütemény.
Az eperszósz teljes mértékben szakít a tradíciókkal, de csodálatosan passzol a mandulás, édesköménymagtól pikáns ropogós szeletekhez, egyszerűen mennyei!
Ha pedig elfogy az eper, marad a bor, így jártunk...

Recept:
Édesköményes biscotti:

  • 215 g liszt
  • fél teáskanál sütőpor
  • 215 g cukor
  • fél teáskanál édesköménymag
  • csipet só
  • 2 tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 1 és fél teáskanál vanília esszencia
  • 175 g egész, héjas mandula
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A mandulát egy darab alufóliára terítjük és a sütőben 7-8 perc alatt megpirítjuk. Hűlni hagyjuk, majd vágódeszkán éles késsel egy kicsit megvágjuk.
A lisztet összekeverjük a sütőporral, a sóval, az édesköménymaggal és a mandulával.
A két tojást és a tojássárgáját keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliaesszenciát, majd kézi habverővel fehéredésig keverjük. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, spatulával jól összekeverjük.
Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit. A tésztát két egyenlő részre osztva a tepsire tesszük egymástól 5-7 centire. Spatulával mindkét tésztafélből körül-belül 10 cm hosszú, 5 cm széles tömböt formázunk, tetejét nedves kézzel, vagy spatulával elsimítjuk. A tészta nem túl stabil, nem kell megijedni, a viszonylag szabályos téglalap forma sütés közben meg fogja magát tartani.
Sütőbe tesszük, 20 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, 10 percig hűlni hagyjuk, majd vágódeszkán éles késsel másfél centis szeletekre vágjuk. A szeleteket vágott felükkel egymás mellé fektetjük a tepsin és visszatesszük a sütőbe, amit időközben 160 fokra állítottunk. Még 20 percig sütjük, amíg a szeletek aranyszínűek lesznek. A sütési idő felénél meg is fordíthatjuk egyszer a szeleteket, hogy egyenletesen süljenek.
A sütőből kivéve tepsin hagyjuk kihűlni, majd jól záródó dobozban tároljuk.

Eperszósz:

  • 300 g eper
  • 2 evőkanál barna nádcukor
  • 4 szem szegfűszeg
  • 1 evőkanál narancslikőr (Grand Marnier, Cointreau)
Az epret megmossuk, megpucoljuk, félbe, negyedekbe vágjuk, botmixerrel pürésítjük. Lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a szegfűszeget, közepes lángon 5 percig főzzük, amíg kicsit besűrűsödik és fénye lesz. A végén hozzáöntjük a likőrt, még egyszer átkeverjük. Ritka szövésű szűrőn árszűrjük.

A biscottit eperszószba mártogatva fogyasztjuk.

2017. május 31., szerda

Cukkini relish


A relish nagy gyűjtőfogalom. Az egyszerű uborkasalátától, a grúz ajikáig, a mexikói salsától a szerb ajvárig minden savanyúságot, zöldség- és/vagy gyümölcs alapú szószt nevezhetünk relishnek. Az indiai eredetű és fűszerezésű édes-savanyú chutney-t is a relishek közé soroljuk. Amilyen nagyvonalú ez a definíció, olyan szerteágazó a felhasználása ezeknek a fűszeres kiegészítőknek. Izgalmassá tehetjük velük a legegyszerűbb szendvicset, hamburgerek mellé, húsokhoz, halakhoz, rizshez, egytálételekhez kitűnő ízesítő.
Az alábbi cukkini relisht fűszerezése alapján chutney-nak is nevezhetnénk, de most már maradok a relishnél, mint nagyobb halmaznál... Szuper benne a pirított nigella mag!

Recept:

  • 700 g zsenge cukkini (3-4 db)
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 1 ujjnyi gyömbér
  • 1 friss chilipaprika
  • 200 g koktélparadicsom
  • 1 teáskanál egész római kömény
  • 1 teáskanál barna mustármag
  • 1,5 teáskanál fekete hagymamag (nigella)
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 120 g cukor
  • 1,5 dl alma-, vagy fehérbor ecet
  • 1 mokkáskanál chilipehely
  • 1 teáskanál kurkuma
  • 1 csillagánizs
  • 2 teáskanál só
A cukkinit megmossuk, végeit levágjuk. Hosszában félbe, majd fél centis szeletekre vágjuk.
A gyömbért meghámozzuk,  a fokhagymával és a chilivel együtt apróra vágjuk.
A koktélparadicsomot négy részre vágjuk.
Egy közepes méretű lábasba tesszük az olívaolajat, felhevítjük, beletesszük a római köményt, a mustármagot és a fekete hagymamagot. Addig hevítjük a magokat, amíg elkezdenek kipattogni - ez körül-belül egy perc.
Ekkor alacsonyra állítjuk a hőfokot és hozzáadjuk a felaprított gyömbért, fokhagymát, chilit és egy-két percig kevergetve főzzük.
Elkeverjük benne a cukkinit és a paradicsomot, majd hozzáadjuk a cukrot és az ecetet is. Felforraljuk és tovább ízesítjük a chilipehellyel, kurkumával, csillagánizzsal és a sóval.
Időnként megkeverve egy órát főzzük, amíg besűrűsödik. Ha szükséges még sózzuk, esetleg savanyítjuk, vagy ha még csípősebb ízre vágyunk adunk hozzá chilipelyhet.
Melegen, vagy langyosan a legfinomabb.
Zárható edényben a hűtőben egy hétig eláll.

2017. május 24., szerda

Krumpliprósza - emlék


A krumpliprószáról az az emlékem, hogy kicsi vagyok, egy sámlin ülök talán és a nagyok a konyhaasztalra tett zománcos tepsiben vágják nagy kockákra a barnára pirult vékony tésztát. Mindenki jókedvű volt, a prósza pedig finom.
Apukám is szerette, hazai íz volt neki. Sosem kérdeztem sajnos, de gondolom, amikor ő volt kisfiú egy zalai tanyán, amiről annyi szépet mesélt nekünk, csikós tűzhelyben, vagy kemencében sütötték neki. Mindig nagy nevetések tárgya volt a családban, hogy vékony gyerek lévén minden nagynéni, nagymama és mama a kedvét kereste, kedvenceivel kényeztette. Szerette is élete végéig a kényeztetést, de csak mértékkel, mint mindent. Mérték és egyszerűség - ennek a két szónak általa meghatározott zsinórmértékével vizsgált minden ételt. Az én főztöm sokszor megbukott nála. Azt mondta finom, finom, de túl sok a fűszer. Vagy furcsa a zöldség. Azt mondta jól főzöl, de kicsit komplikáltan. Annyira szerettem ezért, hogy nem mondott csak azért jót, hogy ne bántson meg, viszont mindenért megdícsért, ami senki másnak nem jutna eszébe, ami nem "teljesítmény", csak önmagam, a létezés. Ezekből a megerősítésekből újat már nem fogok kapni, az eddigieket kell jól elraktároznom. Köszönöm Apukám!
Prószát pedig gyakrabban fogok sütni, mert igazán jó társasági étel, jól csúszik hozzá a sör, a bor. Ha pedig véletlenül maradna, kompakt grillen remekül melegíthető!

Recept:

  • 5 nagy krumpli
  • 2 dl kefir, vagy aludttej
  • 8-9 evőkanál liszt
  • 1 teáskanál só
  • mangalica-, vagy kacsazsír
  • 1,5 dl tejföl

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra.
A krumplit megpucoljuk, krumplireszelőn (tüskés) lereszeljük. Hozzáadjuk a kefirt, vagy aludttejet, a sót és a lisztet, jól elkeverjük. Ez a tészta nem sűrű, könnyen önthető, egy híg lekvárhoz hasonlítható leginkább az állaga. Ha újkrumpliból készítjük lehet, hogy kicsit több liszt kell hozzá, mert az több levet ereszt.
Zsírral vastagon kikenünk egy 25x35 cm-es, vagy ehhez hasonló méretű egyszerű fémtepsit. Egyenletesen elterítjük benne a tésztát. Ne legyen 2 cm-nél vastagabban a tepsiben, ha több a tészta, inkább süssük két részletben. A tejfölt elkeverjük egy nagy csipet sóval és két teáskanál zsírral (vagy olajjal), majd egy kanállal a tésztára pötyögtetjük.
Sütőbe tesszük, 15 percig sütjük, amíg a szélei és a teteje megpirulnak.
Tetszőleges méretű darabokra vágjuk, langyosan, vagy hidegen fogyasztjuk.
Friss paradicsommal, uborkával, újhagymával, pirított baconnal, pici sóval elkevert joghurttal, tejföllel tálaljuk.

2017. május 15., hétfő

Tavaszi mentás tök fetával


A tökfőzeléknek való gyalult tök a múlt héten még nagyon drága volt a piacon, viszont egészben, kicsiben, zsengén már nem annyira. Jobb is így, szőröstül-bőröstül, héjastól-belestől fel lehet használni, alig van veszteség. És bár a tök nem átütő ízéről ismert, a pillanatok alatt selymesre puhuló édeskés hús egyszerű fűszerezéssel is magas élvezeti értékkel rendelkezik. Jó, kapott egy kis mentát, a végén pedig fetával turbóztam az ízeket, de a megfelelő, biztos alapot a tök adta!

Recept:

  • 3 db zsenge, 15-20 cm-es spárgatök
  • 1 fej hagyma
  • 1 fej új fokhagyma
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 10 db friss mentalevél
  • 5-6 friss bazsalikomlevél
  • só, frissen őrölt bors
  • 10 dkg fetasajt
  • olívaolaj a tálaláshoz
A tököket megmossuk, végeit levágjuk, de nem hámozzuk meg. Hosszában négyfelé vágjuk, a negyedeket pedig feldaraboljuk. (Ha tényleg zsenge még a tök, a magjai egészen aprók és puhák, ezért nem kell őket kivágni.)
Az olívaolajon megdinszteljük a szeletekre vágott hagymát és a fokhagymát. Az új fokhagymát csak a két végétől és a külső burkától pucoljuk meg, a többi részt egyszerűen felszeleteljük, mert a gerezdeket elválasztó hártyák ilyenkor még puhák és ehetőek.
Öt perc után a hagymákra tesszük a tököt, erős tűzön egy-két percig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, majd lefedve 5-8 percig pároljuk, amíg a tök harapós-puhára fő. Hozzáadjuk a csíkokra vágott mentát és bazsalikomot, a tálaláshoz félretéve egy keveset.
Főtt, citrommal ízesített, olívaolajjal elkevert bulgurral tálaljuk.
Tálaláskor fetasajtot morzsolunk a tetejére, meghintjük a félretett mentával és meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal.

2017. április 24., hétfő

French toast és tea


Amikor felsejlett előttem, hogy a húsvéti kalács maradékából french toast-ot, azaz édes bundáskenyeret fogok sütni, nagyon megörültem, mert eszembe jutott, hogy akkor végre elmegyek a Zhao Zhou teaházba és választok egy finom teát ehhez a csöppet sem különleges, de annál finomabb édességhez. A nagy odafigyeléssel készített ünnepi kalács, még ha megszáradt is, megérdemel egy legalább akkora odafigyeléssel gondozott teát. Az üzletben nem is titkoltam, hogy mik a szándékaim és szerencsére értő fülekre találtam, amit ezúton is köszönök. Hosszas szagolgatás, tanakodás után végül három teafajtából hoztam kóstolót, egy wulongot és két fekete teát. Közben persze sok szó esett ősöreg teafákról, termőhelyekről és ami a legizgalmasabb, a teák különböző hatásáról. Ha időt és figyelmet szánunk a teázásra nemcsak ízüket fogjuk élvezni, de részesei leszünk az általuk előidézett egyedi érzeteknek is.
Teázás közben persze áldozhatunk a szilárd táplálékok élvezetének is és a friss, meleg, ropogós french toast tökéletes erre a szerepre.
A tea egyébként nem csak kísérője lehet a finom ételeknek. Ízét fűszerként is használhatjuk, én is készítettem már nagyon finom, zöld teával ízesített panna cottát. A japán matcha tea is nagyon látványos és népszerű adalék sütemények színezésére és ízesítésére, de fekete teát  rizzsel és barna cukorral keverve például kacsamellet füstölhetünk. Tehát kísérletezésre fel, teafajta van bőven!

Recept:

  • 8 szelet 3-4 napos kalács (jó minőségű, lehetőleg házi)
  • 2 tojás
  • 1 dl tejszín
  • 1 dl tej
  • 2 evőkanál barna nádcukor
  • fél teáskanál őrölt gyömbér
  • csipet só
  • 1 teáskanál vaníliaesszencia
  • 4 evőkanál vaj
  • juharszirup, vagy méz és még egy kevés vaj a tálaláshoz
A tojásokat beleütjük egy tálba, villával jól összekeverjük, hozzáadjuk a tejet és a tejszínt, a cukrot, a sót, a gyömbért és a vaníliát. Tovább keverjük, amíg a cukor feloldódik.
A kalácsszeleteket egyenként megfogatjuk a keverékben. Minél idősebb a kalács, annál bátrabban hagyhatjuk ázni. Ha viszont még puha, akkor gyorsan felszívja a nedvességet és el is ázhat, ami a sütésnél nehézséget jelent - ennek függvényében határozzuk meg az áztatási időt.
Serpenyőben felforrósítjuk a vajat és két részletben mindkét oldalán szép aranybarnára sütjük benne a kalácsokat. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges zsiradékot leitassuk, majd tányérra tesszük. Mindegyik szeletre egy-egy darabka vajat teszünk és meglocsoljuk juharsziruppal, vagy folyékony akácmézzel.
Melegen fogyasztjuk, finom teával.

2017. március 22., szerda

Csicsókás turbolyaleves



Itt a zsenge turbolya utánozhatatlanul üde, bódító illatával és légiesen cizellált levélkéivel. Ne hagyjátok ki ezt a pár hetet, amíg csak le kell hajolni érte az erdőszélen. Bevallom, jobban szeretem, mint a nekem sokszor túl átható ízű medvehagymát. Levesekhez kitűnő úgy is, ha csak a tetejére szórjuk tálaláskor. Hagyományos vinegrette (egy rész citrom, vagy borecet, három rész olívaolaj, pici só, esetleg cukor) ízesítőjeként salátákra, illetve sült, vagy párolt zöldségekre locsolhatjuk. Fűszervajba, túrós/ricottás szendvicskrémekbe is keverhetjük. Gombához is nagyon jól megy, az első tavaszi kucsmagombához például.
A blogon máskor is lelkendeztem már a turbolyáról, akkor frittátába és szintén levesbe tettem. Ez a mostani leves csicsókával készült, a lehető legegyszerűbben.
Könnyű, tavaszi, végre!

Recept:

  • 70 g csicsóka (egy közepes méretű)
  • 2 szál újhagyma
  • 20 g vaj
  • 20 g (egy nagy csokor) turbolya
  • 6 dl zöldség alaplé
  • fél teáskanál só
  • pár csepp frissen facsart citromlé
  • tálaláshoz snidling és ehető virágok
Fazékban megolvasztjuk a vajat, rátesszük a zöldjével együtt karikákra vágott újhagymát, egy-két percig dinszteljük, de vigyázzuilya, százszorszépnk, ne pirzljon meg. Hozzáadjuk a meghámozott, vékonyan felszeletelt csicsókát. Átforgatjuk, enyhén sózzuk. Felöntjük az alaplével, addig főzzük, amíg a csicsóka megpuhul. Ekkor zsenge száraival együtt beletesszük a turbolyát (néhányat félreteszünk a tálaláshoz) és botmixerrel pürésítjük. Ha szükséges még usózzuk és pici citromével ízesítjük.
Tányérokba szedjük, tetejét megszórjuk a félretett turbolyával, snidlinggel és ehető virágokkal (pl. salátaboglárka, ibolya, százszorszép).
Két személynek elegendő.

2017. március 19., vasárnap

Teriyaki lazacszelet


Könnyen elkészíthető, szuper pácot ajánlok, amit nemcsak lazachoz, más, tömör húsú halhoz (például tőkehalhoz) is lehet használni. Az egyetlen különlegesebb hozzávaló a szójaszósz - ez nem teljesen igaz, kellene még szaké (japán rizspálinka) és mirin (japán édes rizsbor), de ezeket vodkával/fehérrummal, illetve tokaji aszúval váltottam ki. Persze nem baj, ha az eredeti japán hozzávalókat használjuk, de talán ritkábban fellelhetők még egy jól felszerelt konyhában is és nehezebben beszerezhetők, mint egy üveg vodka és egy kis tokaji. Viszont az ízhatás ezekkel is tökéletes!
Ha netán a körítésnél is szeretnénk a japán vonalon maradni, ajánlom a szezámmagos spenótsalátát, nagyon jól passzol a halhoz.

Recept:

  • 50 dkg lazacfilé
pác a halhoz: 2 evőkanál vodka, vagy fehér rum, vagy szaké, 4 evőkanál szójaszósz

teriyaki szósz: 50 ml tokaji aszú, vagy mirin, 2 evőkanál szójaszósz, 1 teáskanál barna nádcukor

A hal pácát tegyük lapos tálba. A lazacfilét vágjuk bőröstül négy egyenlő darabra. Húsos felükkel lefelé tegyük a pácba legalább 10 percre.

Keverjük össze a teriyaki szósz hozzávalóit.
Serpenyőben melegítsünk fel 1 evőkanál olajat. A halat konyhai papírtörlővel szárítsuk meg. Bőrös felükkel lefelé tegyük a serpenyőbe és közepes lángon süssük 5 percig, majd fordítsuk meg és a másik oldalát is süssük 1 percig. Vegyük ki a halszeleteket a serpenyőből egy tányérra. Húzzuk le a bőrét (így nagyon könnyen lejön).
A serpenyőből töröljük ki a zsiradékot, majd tegyük vissza a tűzre. Öntsük bele a teriyaki szószt. Forraljuk fel, majd alacsony lángon még egy percig főzzük, amíg egy kicsit besűrűsödik. Tegyük bele a halat, főzzük még egy-két percig, amíg átsül (ne süssük sokkal tovább, nehogy kiszáradjon!), közben öntözgessük a szósszal a felül lévő oldalát.
Forrón tegyük tányérokra és öntözzük meg a maradék szósszal.
Főtt jázminrisszel és szezámmagos spenótsalátával tálaljuk.

2017. március 14., kedd

Diós töltött pisztráng



Újdonsült perzsa szakácskönyvem, a Taste of Persia (írója Naomi Duguid) fantasztikus olvasmány, az ember szinte elfelejti, hogy szakácskönyvet lapozgat. A perzsa kulináris örökséghez tartozó országok, Irán, Kurdisztán, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország városaiban, falvaiban, piacain járunk és tényleg, mintha mi magunk is ott lennénk. A receptek közötti rövid történetekből nagyon sok részletet megtudhatunk egy-egy alapanyag fontosságáról, a mai élet jellegzetességeiről, a családok életéről. A fotók is ezt támasztják alá - az ételfotókon kívül mindegyik szinte pillanatfelvételnek tűnik, valóban olyan, mint egy utazás, tele élményekkel, kedves emberekkel, színekkel, örökre megmaradó pillanatokkal.
A fejezetek címeiből is sokat megtudhatunk ennek a hihetetlen történelmi távlatokkal rendelkező régiónak a konyhai hagyományairól: Ízek és fűszerek, Saláták és zöldségek, Leves-mennyország, Töltött zöldségek és tészták, Halak, Grillezett húsok, Egytálételek, Rizs és egyéb gabonák, Lepénykenyerek, Édességek, Gyümölcsök.
Olyan gazdag a könyv és olyan sok benne (szinte mindegyik) az izgalmas recept, hogy fogadalmat tettem: most egy darabig nem veszek új szakácskönyvet.
Elsőként ezt az azeri diós pisztrángot készítettem el. A diót gyakran használják húsos, fűszeres ételek mártásához, zöldséges töltelékekhez, nem csak édességekhez, mint ahogy nálunk megszokott. A pisztránghoz is nagyszerűen illett, szinte nem is kell hozzá köret, annyira laktató.

Recept:
  • 4 db körül-belül 25 dekás pisztráng
  • 3 evőkanál napraforgó-, vagy olívaolaj
  • 3 közepes fej hagyma
  • 160 g dió
  • 40 g birsalmasajt, aszalt szilva és/vagy sárgabarack vegyesen, 
  • 1,5 teáskanál só
  • 1 evőkanál citromlé
Melegítsük elő a sütőt 190 fokra.
Az aszalt gyümölcsöt áztassuk be negyed órára langyos vízbe. (Ha birsalmasajtot is használunk, azt nem kell beáztatni.)
A hagymákat vágjuk apróra és dinszteljük puhára egy evőkanál olajon.
A diót tegyük késes aprítógépbe és daráljuk meg. Adjuk hozzá a hagymát, a lecsöpögtetett aszalt gyümölcsöt és fél teáskanál sót, keverjük tovább együtt a gépben. Adjuk hozzá a citromlevet, ezzel is keverjük el.
Béleljünk ki egy a halaknak megfelelő méretű tepsit sütőpapírral, akkorával, ami bőven túllóg a halak méretén.
A pisztrángokat mossuk meg, töröljük kívül-belül szárazra és helyezzük a tepsire egymás mellé.
Sózzuk meg a belsejüket, majd locsoljuk meg a maradék olajjal kívül és belül is. Töltsük meg a diós pasztával mindegyik halat. Ha marad valamennyi töltelék, azt gyúrjuk gombócokká és tegyük a tepsibe a halak közé. Fektessünk sütőpapírt a tetejére és az alsó papír kilógó széleivel hajtogassuk össze.
Tegyük a sütőbe és 30 percig süssük.
A papírból kibontva azonnal tálaljuk, tetszés szerint krumplisalátával, rizzsel, friss zöldsalátával.

Naomi Duguid: Taste of Persia című könyve alapján.



2017. március 5., vasárnap

Pirított mandulás narancstorta



Tunéziai narancstorta címen találtam ezt a receptet, de szerintem a narancs íze mellett a torta erőteljes és jellemző ízét a pirított mandula adja. Nagyon finom, nagyon egyszerű, nagyon időszerű.

Recept:

  • 100 g egész, hámozatlan mandula
  • 60 g zsemlemorzsa (lehetőleg házi)
  • 1,5 teáskanál sütőpor
  • 170 g barna nádcukor
  • 160 ml olívaolaj
  • 4 tojás
  • 1 narancs reszelt héja és leve
  • fél lime (vagy citrom) reszelt héja és leve
  • csipet só
  • 2 egész szegfűszeg
  • 1 rúd fahéj
  • datolya, vérnarancs és gránátalma a tálaláshoz

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A mandulát sütőlapra tesszük és 8 percig pirítjuk. Hagyjuk kihűlni, majd késes robotgépben megdaráljuk.
Az őrölt mandulát keverőtálban összekeverjük az átszitált zsemlemorzsával, a sütőporral, a cukorral és a csipet sóval.
Egy másik tálban összekeverjük a tojásokat, az olívaolajat és a narancs- és lime-, vagy citromhéjat.
Kivajazunk és sütőpapírral kibélelünk (csak az alját) egy 22 cm átmérőjű tortaformát. Beleöntjük a masszát és a forró sütőben 40 perc alatt megsütjük.
20 percig pihentetjük.
Közben a narancs és a fél lime (vagy citrom) levét, a fahéjat, szegfűszeget és két evőkanál cukrot kis lábasban addig főzzük, amíg a cukor felolvad és egy kissé besűrűsödik.
A félig kihűlt tortát tálra csúsztatjuk, villával, vagy hústűvel sűrűn megszurkáljuk, evőkanállal óvatosan rácsurgatjuk a szirup felével.
A szeletekre vágott tortát filézett, vagy karikákra vágott vérnaranccsal, datolyával, gránátalmával fogyasztjuk és még locsolunk rá kevés szirupot.

Russell Moore - Allison Hopelain: This is Camino című könyve alapján.





2017. március 4., szombat

Fettucine Alfredo és a többiek


Egy újabb legendás étel valódi, romantikus, mesébe illő legendával, nem is eggyel. Az Alfredo tésztáról van szó, bejegyzésem apropója pedig az Elizabeth Minchilli in Rome nevű blog néhány héttel ezelőtti cikke, ami ismét eszembe juttatta ezt a kedvencemet a hozzá kapcsolódó összes, sokak számára ismert, mégis mindig izgalmas információjával együtt. Nézzétek meg Elizabeth írását, sok kép és egy kisfilm is tartozik hozzá, amiből felkészülhetünk az otthoni megvalósításra is!
Az összesen három összetevőből álló, keletkezése korában ( 20. század eleje) az olasz konyha újhullámos vonalához tartozó nem paradicsomos, nem olívaolajos, ellenben sok vajat és sok érett parmezánt tartalmazó sápadt külsejű, de annál finomabb ételt Alfredo Di Lelio találta ki 1908-ban nyitott első vendéglőjében, Róma egyik, azóta átépített kis terén. 1914-ben kellett új helyszínre költözniük, a Via della Scrofa-ra. Egészen 1943-ig üzemeltette itt a helyet, amikor a háborús viszontagságokba belefáradt Alfredo eladta az akkori főpincérének. A mai napig itt található az EGYIK eredeti Alfredo étterem, az Alfredo alla Scrofa, ahol továbbra is autentikus módon készítik a Fettucine Alfredot.
Azonban a Di Lelio család is erőre kapott és 1950-ben újra megnyitották saját éttermüket Il Vero Alfredo néven a Piazza Augusto Imperatore-n és a mai napig töretlen lelkesedéssel készítik híres tésztájukat és őrzik a tradíciót. Olyannyira, hogy amikor pár éve feltettem a blogra a Párizsi gnocchi Alfredo mártással című receptemet, hamarosan érkezett hozzá egy megjegyzés, amelyben a család nevében tájékoztattak a híres vendéglő történetéről és mostani helyéről. Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy egy ilyen kis magyar blogra is odafigyelnek, mert fontos nekik a hírnevük. (Pedig abban a receptben használok tejszínt is - a gnocchi miatt.)
A hely-és családtörténet után térjünk át az igazán mesés részletekre! Az egyik maga a keletkezés története: Alfredo felesége várandós volt, ennél fogva étvágytalan, az aggódó apa és vérbeli vendéglős pedig kitalálta neki a tojásos tésztából, tápláló vajból és ízletes parmezánból készült fogást, amitől nyilván minden kismamának visszatér az étvágya. Bizonyára ismerte felesége ízlését és használt a terápia.
Hosszúra nyúlt fejtegetésemből még hátravan egy nem kevésbé érdekes momentum: Mary Pickford esete a Fettucine Alfredoval. A híres amerikai némafilm színésznő, -aki később első hangosfilm szerepéért Oscar-díjat is kapott-, akkori férjével, Douglass Fairbanks-szel nászútját töltötte Rómában. Rabul ejtette őket az Alfredo-tészta varázslatos kanál-villa készítési módja, ezért elutazásukkor egy dedikált arany készletet ajándékoztak a tulajdonosnak. Ez az evőeszköz azóta is szimbóluma mind az ételnek, mind a helynek, még ha nem is pont ezzel a két darabbal bűvészkednek minden nap.
Nekünk sem kell szomorkodnunk, ha nincs otthon arany étkészletünk és esetleg emiatt eltekintenénk egy jó kis Alfredo főzésétől. Kipróbáltam, működik egyszerű kanállal és villával, lényeg a gyorsaság és az alaposság. És természetesen a jó minőségű vaj, a 16-18 hónapos parmezán és a tojásos tészta, ami lehet pappardelle is, de a fettucinét könnyebb keverni, mert keskenyebb.
Bocs a sok szövegért. A tészta jó és megérdemli.

Recept:
  • 250 g farfalle vagy pappardelle tészta
  • 50 g szobahőmérsékletű vaj 
  • 60 g frissen reszlet parmezán
A tésztát lobogva forró sós vízben kifőzzük, vigyázzunk, ne főzzük túl!
Közben előmelegítjük a tálat, amiben keverni és tálalni fogjuk a tésztát. A tál legyen elég nagy és enyhén mély is, hogy legyen tér a keverésre és a tésztát mindenhol átjárhassa a krémessé váló vaj és parmezán.
A sajtot lereszeljük kézi reszelő tüskés részén. Ettől lesz a parmezán egészen apró morzsás, ami szükséges ahhoz, hogy könnyen és megfelelően olvadjon és keveredjen.
A puha vajat két darabban a meleg tányér aljára tesszük. Rászedjük a lecsöpögtetett, frissen kifőtt tésztát. Meglocsoljuk 4 evőkanál főzővízzel és rászórjuk a reszelt parmezánt. Megszórjuk egy csipet sóval, majd egy kanál és egy villa segítségével keverni kezdjük. Elég gyorsan és minden irányban igyekezzünk irányítani a mozdulatainkat, hogy a vaj és a sajt a forró tésztavíz közreműködésével egyenletesen bevonja a tésztát.
Körül-belül két perc keverés után kész is a krémes, fénylő, nagyon finom tésztánk.
Azonnal fogyasztjuk.
Ez a mennyiség két személyre elég.




2017. február 26., vasárnap

Nyúlcomb Marbella-csirke módra


A Marbella-csirke receptje 1982-ben indult hódító útjára. Ekkor jelent meg Amerika máig emblematikus The Silver Palate Cookbook című szakácskönyve, benne több száz recepttel, melyek az amerikai háziasszonyok számára "háziasították" a francia konyhát, addig szokatlan alapanyagok és technikák használatára bátorítva őket. A Marbella-csirke is merész párosításnak számított a maga aszalt szilvás, kapribogyós, olajbogyós, fokhagymás pácával, mégis sokak kedvence lett, sőt, nemzetközi karriert is befutott, teljesen megérdemelten. Egyszerűen elkészíthető és előkészíthető, nagyon ízletes családi és vendégváró fogás. Arra még nem találtam magyarázatot, hogy miért pont Marbelláról kapta a nevét, talán a spanyol olívabogyó miatt... mindenesetre jól hangzik. (Lehet, hogy ezért?)
Az én találkozásom ezzel a recepttel érdekesen alakult. Mostanában gyakran főzök nyulat, egyszerűen azért, mert a Tetrabbit szépen bontott, friss csomagjainak nem tudok ellenállni. És mivel a csirkés receptek nagyjából átfordíthatók nyúlra (és fordítva), gondoltam a Marbella-csirke páca is jól fog működni. Így is lett, nem is ez az érdekes, hanem ahogy keresgéltem a receptek között, az egyikben találtam egy utalást arra, hogy a Silver Palate receptje egy hagyományos francia recepten alapul (hát persze!), ami majdnem ugyanezt a mártást használja, csak nyúlra. A neve: lapin aux pruneaux. Szóval nyúlra akartam alkalmazni egy csirkés receptet, ami eredetileg nyúl-recept.
Jó, mi?
Vagy csak nekem érdekes ez az oda-vissza hatás? :)
A receptet tehát bátran ajánlom azoknak is, akik idegenkednek a nyúlhústól. Az alább megadott mártás-mennyiség 6-8 db csirkecombra is alkalmazható.

Recept:
  • 500 g nyúl lapocka, vagy nyúl eleje (vagy 6-8 csirkecomb)
  • 6 evőkanál olívaolaj
  • 6 evőkanál fehérborecet
  • 150 g aszalt szilva
  • 2 evőkanál kapribogyó
  • 2 evőkanál magozott, zöld olajbogyó
  • 5 babérlevél
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 2 teáskanál szárított oregánó
  • frissen őrölt bors
  • 1 teáskanál barna nádcukor
  • 2,5 dl száraz fehérbor
  • friss petrezselyem
Az olajat, borecetet, aszalt szilvát, a kapri- és olajbogyót, a babérlevelet, az áttört fokhagymát, az oregánót és a sót, borsot összekeverjük. Beleforgatjuk a nyúlhúst, lefedjük és egy éjszakát, de legalább 3 órát pácoljuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A húst sütőtálba tesszük, a pácot eloszlatjuk rajta. Megszórjuk a cukorral, majd aláöntjük a bort. 
Sütőben 50 percig sütjük, közben időnként meglocsoljuk a szafttal.
Tálaláskor megszórjuk vágott petrezselyemmel.



2017. február 21., kedd

Színes, édesköményes coleslaw




Bár a coleslaw szigorúan véve nyers káposztasaláta, de mi nem vagyunk szigorúak, ezért a kétféle káposzta mellett egyéb nyers zöldségekkel dúsítottuk és egyben színesítettük. Az egyéb most a gyönyörű színes répákat jelenti, amiket már szeletelni is élvezet és egy fél édesköményt, ami pedig üdítő és illatos kiegészítője a salátának. A másik felét levesekbe (pl. minsetronéba), ragukba használhatjuk.
Nem baj, ha nem fogy el egy ülésre, másnap is szuper uzsonna-, vagy ebéd-kiegészítő.

Recept:


  • 1-1 sárga, narancssárga és lila répa
  • negyed fej lilakáposzta
  • negyed fej fehér káposzta
  • fél édeskömény
  • 1 csokor snidling
  • 1,5 teáskaál citromlé
  • 1 teáskanál fehérborecet
  • 1,5 dl olívaolaj
  • 3/4 teáskanál só
  • 2,5 dl natúr, zsíros joghurt
  • dukkah fűszerkeverék, vagy pirított napraforgó
A répákat gyufaszálra gyaluljuk, vagy éles késsel hosszú, vékony szeletekre vágjuk. Az édeskömény torzsáját kivágjuk, vékonyra szeleteljük. A káposztákat is vékony csíkokra vágjuk. A snidlinget felaprítjuk. Az így előkészített zöldségeket tálba tesszük.
A citromlevet és az ecetet elkeverjük a sóval, majd besűrítjük az olívaolajjal. Hozzáadjuk a joghurtot, majd az egészet a salátára öntjük és jól átforgatjuk.
Tetejét megszórjuk a dukkah keverékkel, vagy a pirított napraforgóval.

2017. február 16., csütörtök

Aszalt gyümölcs kompót


Energiatartalékaim utolsó morzsáit próbálom beosztani a hosszúra nyúlt hideg és szürkeség - remélem - utolsó napjaira. Reggelente sorba rakom a szép színes vitaminbogyókat és miközben minden bizodalmammal lenyelem őket, friss gyümölcsök és zöldségek harsogó színére gondolok. El sem hiszem, hogy lesz újra tavasz, napsütés, meleg, ribizli, rövidujjú póló, mezítláb.
Nyűgösség ellen szerencsére vannak gasztronómiai megoldások, azaz főzni kell, mert az jókedvre derít, meleget csinál kívül-belül és örömet okoz másoknak is. Tudom, nem könnyű a szegényes kínálatból újat, izgalmasat, kedvünkre valót összehozni - nekem is a fülemen jön ki már a káposzta és a sütőtök. A friss gyümölcsökkel ugyanez a helyzet - viszont itt vannak a nyár ízeit magukba záró aszalt változatok: szilva, füge, mazsola, meggy. Mindegyik valóságos sűrítménye önmagának!
Ezekből főztem most kompótot, ami igazi ízbomba lett, kevés hozzáadott mézzel. Nagyon finom kiegészítője tejberizsnek, reggeli kásának, piskótaféléknek, felfújtaknak. De ha csak egy kis ricottát keverünk krémesre mellé, úgy is jó.

Várjuk a biztató időjárás előrejelzéseket.

Recept:
  • 10 szem aszalt füge
  • 100 g aszalt szilva
  • 50 g aszalt meggy
  • 2 evőkanál aranymazsola
  • 1 evőkanál vörös áfonya
  • 1 teáskanál narancsvirágvíz
  • 1 csipet sáfrány
  • fél citrom leve
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál méz
  • 1 menta-csipkebogyó teafilter, vagy más, nem túl aromás gyümölcstea
A fügéket félbe vágjuk és a többi aszalt gyümölccsel együtt fazékba tesszük. Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Hozzáadjuk a sót, a citromlevet, a narancsvirágvizet, a mézet és a sáfrányt. Felforraljuk, hozzáadjuk a teafiltert. Közepes lángon 15 percig főzzük.
Hideg helyen tárolva néhány napig eltartható.

A ricotta krémhez: 250 g ricottát, 1 evőkanál mézzel és egy teáskanál vanílaiesszenciát botmixerrel krémesre keverünk. Tálaláskor kis tálkákba adagoljuk a krémet, a kompót minden gyümölcséből válogatunk hozzá, megcsorgatjuk a levével is. Virágporral és reszelt citromhéjjal ízesítjük/díszítjük.


2017. február 6., hétfő

Bíborszínű pácolt lilahagyma


Ecihagyi - tulajdonképpen. Csak éppen szerettem volna, ha nem veszti el szép színét, ezért egy kis csalást eszeltem ki és céklával támogattam meg. Szó szerint, az üveg oldalát támogatták a céklakarikák. Nagyon érdekes folyamat volt, a hagyma a főzésnél szomorúan kifakult, így ment az üvegbe az élénkvörös céklával. Másnapra a cékla fakult ki, a hagyma pedig egyöntetű bíborszínű lett. Minden rábeszélés nélkül :)
De nemcsak ezért a (gyanítom) kémiai folyamat megfigyeléséért érdemes elkészíteni, hanem mert nagyon sokrétűen felhasználható. Üdítő kiegészítő füstölt halak, kencék, például rilette mellé. Szendvicsekbe is kiváló, főleg ezekben a friss salátafélékben ínséges időkben. Szuper lencse-, krumplisalátához, sült húsok mellé, ázsiai ízesítésű tésztákhoz.



Recept:
  • 5 közepes fej lilahagyma
  • 1 teáskanál só
  • 1 dl almaecet
  • 1 dl víz
  • 1 dl cukor
  • 1 kávéskanál koriander mag
  • 1 kávéskanál mustármag
  • kevés frissen őrölt bors
  • 1 cékla
A lilahagymákat megpucoljuk. Félbe vágjuk, majd a feleket sugárirányban nyolc cikkre vágjuk.
Fazékban 1 liter vizet forralunk, a teáskanál sóval ízesítjük, majd beletesszük a lilahagymát. 5-7 percig főzzük, majd leszűrjük.
Közben az almaecetet, az 1 dl vizet, a fűszereket a cukorral felforraljuk, addig főzzük, amíg a cukor felolvad.
A céklát meghámozzuk, 5 szeletbe vágjuk.
A hagymát befőttes üvegbe tesszük, az üveg falához körben elhelyezzük a céklakarikákat, majd felöntjük az ecetes lével.
Egy éjszakát állni hagyjuk, hogy az ízek és a színek összeérjenek.

2017. január 12., csütörtök

Datolyás-fahéjas csiga íróval, hideg napokra


Az író az a tejtermék, amit nálunk nem könnyű beszerezni, pedig a vaj készítése során anélkül létrejön, hogy külön akarni kéne. Azt olvasom, hogy régen az állatok etetésére tartották csak méltónak, amit nem nagyon tudok elhinni, hiszen a hagyományos gazdálkodásban nem volt helye a pazarlásnak... Mindenesetre valahogy így maradtunk, író nélkül. A mai napig nem nagyon lehet kapni még a családi tejfeldolgozóknál sem. Legalábbis én így jártam eddig. Nemrég viszont felfedeztem, hogy ennek a német márkának a termékei között megtalálható az író is (németül buttermilch). A Fény utcai piac A sajtos nevű boltjában mindig van.
Eddig az információ. Most pedig még egy kicsit az íróról, amivel a hazai szokásokkal ellentétben Európa északi felén, Amerikában és Indiában előszeretettel sütnek-főznek. Indiában például chaas-nak hívják és egyfajta turmixként isszák természetesen sok-sok fűszerrel. Nagyon egészséges, mert zsírban szegény, fehérjében viszont gazdag, sok benne a kálcium és mindenféle jótékony baktérium. Nagy melegben hűsítő hatású, szóval nyáron el ne felejtsük kipróbálni ízesített italként! Süteményekbe, kevert tésztákba, amerikai palacsintába is nagyon jól használható. És kelt tésztákba, mint az alábbi példa mutatja.
A datolyás-fahéjas csigák kelesztett tésztája könnyű lett és foszlós, a töltelék pedig illatos és édes. Hideg téli délutánokra tökéletes. Ha pedig nem fogyna el mind, máris ajánlok egy kókusztejes kalácspudingot (csigapuding) a további hasznosításra.

Recept:

a tésztához:
  • 550 g liszt
  • 1 teáskanál só
  • 300 ml író
  • 40 g vaj
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 1/4 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 tojás
a töltelékhez:
  • 25 g olvasztott vaj
  • 1 bio narancs reszelt héja
  • 2 evőkanál barna nádcukor
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál őrölt kardamom
  • 200 g datolya
  • 2 marék mandula, vagy dió
  • 2 evőkanál naspolyazselé, vagy baracklekvár
  • 2 evőkanál cukor
A lisztet, a sót és a szódabikarbónát tegyük egy nagy keverőtálba.
Az élesztőt morzsoljuk bele egy deci langyos vízbe, adjuk hozzá az egy evőkanál cukrot, futtassuk fel. (Használhatunk a friss élesztő helyett egy zacskó instant élesztőt is, akkor nem kell felfuttatni, csak elkeverni a vízzel.)
Az írót és a vajat egy kis lábasban langyosra melegítjük.
A liszthez adjuk az élesztős folyadékot, a langyos, írós vajat és a tojást. Dagasztókaros robotgéppel, vagy kézzel hólyagosra-foszlósra dagasztjuk. Cipóvá formázzuk, belisztezzük, konyharuhával letakarjuk, langyos helyen egy óra alatt a duplájára kelesztjük.
Közben előkészítjük a töltelék hozzávalóit: a datolyát kimagozzuk, apróra vágjuk, a manndulát, vagy diót felaprítjuk, a vajat felolvasztjuk.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán  körül-belül 35x25 cm-es téglalapra nyújtjuk. Megkenjük az olvasztott vajjal, ráreszeljük a narancshéjat, megszórjuk a cukorral, a datolyával és a mandulával/dióval. Hosszanti oldalánál kezdve feltekerjük, majd éles késsel 2-2,5 cm széles szeletekre vágjuk. Az így készült csigákat kivajazott, sütőpapírral kibélelt sütőtálba fektetjük egymás mellé, de nem szorosan. Még fél óráig letakarva kelni hagyjuk.
A sütőt 190 fokra előmelegítjük.
A csigákat a sütőbe tesszük, 20-25 percig sütjük, amíg a tetejük enyhén megpirul.
A lekvárt 2 evőkanál cukorral és egy-két evőkanál vízzel felforrósítjuk. Ezzel a keverékkel megkenjük a még forró csigák tetejét. 
Szétválasztva az egyes darabokat, tálra rendezzük. Langyosan a legfinomabb.



Kókusztejes kalácspuding maradék csigákból
  • 6 db datolyás-fahéjas csiga
  • 400 ml kókusztej
  • 3 dl tej, vagy tejszín
  • 2 tojás
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál vaníliaesszencia
  • 20 g vaj
Egy hőálló formát kivajazunk és elrendezzük benne a csigákat. Szét is szedhetünk egyet-kettőt, hogy jól kitöltsék a rendelkezésre álló teret. Megkenjük vajjal mindegyik darabot. A kókusztejet, a tejszínt, vagy tejet elkeverjük a cukorral, a tojásokkal és a vaníliával. A keveréket a csigákra öntjük és egy órát állni hagyjuk.
Előmelegített, 190 fokos sütőben 20 percig sütjük.
Melegen fogyasztjuk.




2017. január 5., csütörtök

Céklarizs - saláta aszalt szilvás öntettel


Először is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amit itt láttok, az egy teljesen friss gasztro-trend. Mármint a céklarizs. Szóval nem egy sima nyers-cékla saláta, bármilyen megtévesztő is a látvány. És azért gasztro-trend, mert olvastam a 2017-es előrejelzéseket, többfélét, és az egyikben írták, hogy a tavalyi nagyhatású cukkinispagetti után most a céklarizs következik, meg a szójabab-spagetti és a borsó-tészta (?). Ezek közül a céklarizs előállítása tűnt a legegyszerűbbnek, mivel csak egy késes robotgép kell hozzá, ami felaprítja a céklát és már rá is foghatjuk, hogy céklarizs.
Ezután a művelet után kellő tisztelettel bántam vele, mégiscsak egy trendről van szó. Portóiban párolt aszalt szilvával kevertem, a pároló léből készítettem az öntetet, külön-külön pirítgattam hozzá a magokat. Elkészítés után egy órát állni hagytam, hogy az ízek összeérjenek. Rozskenyérrel, esetleg feta-, vagy kecskesajttal kiegészítve nagyon finom és persze egészséges saláta.
Buzdítok mindenkit számtalan variáció kipróbálására, cékla csodálatos alapanyag.
A 2017-es előrejelzések egyébként egyértelműen a zöldségek egyre változatosabb felhasználásának irányába mutatnak, amit emblematikusan jelez az is, hogy a január végén megrendezésre kerülő Bocuse d'Or nemzetközi szakácsversenyen a két fogás közül az egyiket idén először csak zöldségekből kell elkészíteniük a versenyzőknek.
A tenger gyümölcsei helyett is a tenger növényei a menők, remélem nem annyira, hogy a kipusztulásukig arassa őket az emberiség azon fele, akik hozzáférnek.
A világnak ezen a felén szerencsére sokféle zöldség-gyümölcs áll rendelkezésünkre, ezeket kell minél fantáziadúsabban, minél kevesebb veszteséggel felhasználni, érlelni, tartósítani, fermentálni és akkor még trendik is leszünk, nem csak felelősen cselekvő, örömmel alkotó, kíváncsi emberek.

Recept
  • 4 cékla
  • 6 szem aszalt szilva
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 1 teáskanál barna mustármag
  • 1 evőkanál szezámmag
  • 1 evőkanál napraforgómag
  • 1 evőkanál tökmag
  • 1 teáskanál friss kakukkfű
  • kis csokor snidling
  • kis csokor friss kapor
  • 1 dl portói bor
  • fél narancs leve
  • 1 teáskanál balzsamecet
  • 2-3 evőkanál olívaolaj
  • fél teáskanál só
A céklát meghámozzuk, negyedekbe vágjuk, késes robotgépben rizsszem nagyságúra aprítjuk. Tálba tesszük.
Az aszalt szilvát negyedekbe vágjuk. Egy kis fazékba tesszük a portóit és egy deci vizet. Felforraljuk, beletesszük az aszalt szilvát, öt percig főzzük, amíg megpuhul, majd szűrőkanállal kiszedjük, a folyadékot pedig tovább forraljuk, amíg körül-belül két evőkanálnyi marad belőle és besűrűsödik. 
A mustármagot serpenyőben fél percig pirítjuk, majd a szezámmagot, napraforgómagot és tökmagot is megpirítjuk. (Külön-külön szebben pirulnak.)
A snidlinget és a kaprot felaprítjuk, a kakukkfüvet leveleire szedjük.
A lilahagymát felaprítjuk.
Elkészítjük az öntetet: az aszalt szilva besűrített főzőlevét összekeverjük a sóval, a narancslével és a balzsamecettel, majd hozzáadjuk az olívaolajat és krémesre keverjük.
A céklához keverjük a mustármagot, a hagymát és elkeverjük az öntettel. Megszórjuk a pirított magokkal és a zöldfűszerekkel.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...