2012. szeptember 17., hétfő

Körte, máj, szeptember



Megváltoztak a fények. Kisebb szögben és élesebben süt be a nap az ablakon. Picit melegebb az árnyalata is és hamarabb elfogy. "Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj." (H.B.)
Eljön még az idő, amikor délután négy óra után már úgy kell hajkurászni egy kis világosságot. Ezt nem várom.
Az édes körtének viszont örülök. Meg a szőlőnek, gombának, birsalmának. A meleg leveseknek. A kacsasültnek. Az esti teázásoknak. A szép sárgáknak és sötétpirosaknak.
"Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik  belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs." 
Olvassátok Hamvas Béla szövegét az őszről, az aranynapokról, nyilvánosságról és  elmélyülésről.
Közben pedig csináljatok magatoknak és még valakinek egy finom reggelit.

Recept:
  • 20 dkg csirkemáj
  • 1 érett vilmos körte
  • 30 g vaj
  • 1 evőkanál méz
  • 1 teáskanál magos dijoni mustár
  • 2 teáskanál fehérborecet
  • 10 db friss rozmaringlevél
  • só, bors
A májból eltávolítjuk az ereket, nagyobb darabokra vágjuk. A körtét elfelezzük, magházát kivágjuk.
Egy kis tálban elkeverjük a mézet, a mustárt, a borecetet és 5 rozmaringlevelet apróra vágva.
Felforrósítunk egy serpenyőt, beletesszük a vajat. Rátesszük a körtéket, vágott felükkel lefelé. Mellé tesszük a májat is. Két percig pirítjuk, majd megfordítjuk először a májdarabokat, azután a körtét is. Rálocsoljuk a mézes - mustáros keveréket. Még két percig pirítjuk.
Tálaláskor rászórjuk az egészben hagyott rozmaringot és meglocsoljuk a serpenyőben maradt szafttal. Friss, ropogós zsömlével, vagy bagettel fogyasztjuk.
Két személyes adag.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...